A hvg-ben számolt be dr. Tényi Tamás a bipoláris zavar kutatásában elért eredményekről
A bipoláris zavar nagy kihívás a pszichiátria számára, de a ma ismert terápiákkal a betegek nagy részénél el lehet érni az akár évtizedekig is tartó tünetmentességet, nyilatkozta a TINL pszichiátriai pillérjét vezető dr. Tényi Tamás, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatója a a hvg-nek.
hvg: A köznyelvben valószínűleg jóval szabadabban használjuk a „bipoláris” kifejezést, akár hangulatingadozásokra is, mint amit orvosi értelemben jelent. Mit nevezünk pontosan bipoláris affektív zavarnak?
dr. Tényi Tamás: A hangulatzavar egyik típusa, a klasszikus elnevezése szerint mániás depresszió. A lényege, hogy vannak felhangoltsággal járó, úgynevezett mániás, illetve lehangoltsággal járó, depressziós periódusai. Az újabb kutatások szerint a bipoláris zavaroknak három altípusa igazolható. Az egyes típusúnál mind a mániás, mind a depressziós fázisok klinikailag nagyon súlyosak, általában kórházi kezelést igényelnek. A kettes típusú esetében a depressziós fázisok szintén súlyosak, a mániás fázisok viszont enyhébbek. A felismerés főleg ennél a csoportnál nehezített, mert gyakori, hogy más pszichiátriai betegséggel azonosítják, például a hasonló tünetekkel járó, de más kezelést igénylő borderline személyiségzavarral vagy a depresszióval. A harmadik típusba azok tartoznak, akiknél depressziót állapítanak meg, a kapott antidepresszánsok hatására viszont enyhébb mániás időszakok alakulnak ki náluk.
Mi nehezíti a diagnózis felállítását?
Egyrészt az, hogy gyakran enyhébbek a tünetek, de az is jellemző, hogy a betegség más pszichiátriai kórképekkel, személyiségzavarral vagy addikcióval, alkohol-, drog-, gyógyszerfüggőséggel társul. Gyakori, hogy a pácienseknél csak a társ-, szakszóval a komorbid betegséget mutatják ki, pedig sokat javítana a prognózison, ha minél hamarabb adekvát terápiát kaphatnának a bipoláris zavarukra.
Mi történik, ha valakit félrediagnosztizálnak, vagy kezeletlen marad a betegsége?
Ilyenkor erős rizikófaktor a függőség kialakulása: ha a bipoláris zavar nincs megfelelő orvosi kontroll alatt, a beteg szerhasználattal próbálja magát „öngyógyítani”. A kezeletlen betegséggel a szuiciditás mellett az is együtt jár, hogy lényegesen alacsonyabb a páciensek életminősége, rosszul funkcionálnak, elvesztik a munkahelyüket, a családjukat.
(...)
Egy másik fontos kutatási eredményük szintén egy Amerikából adaptált módszeren alapul, amihez egy Hemingway-novellát hívtak segítségül, és amit a világon elsőként a pécsi klinikán használtak pszichopatológiai célra. Mit lehet leszűrni egy szöveg értelmezéséből a bipoláris betegeknél?
A bipoláris zavar kapcsán az egyik fő kutatási irány a mentalizáció, a szociális kogníció vizsgálata, vagyis az, hogy miként tudjuk azonosítani egy másik személy érzéseit, gondolatait, vágyait, vélekedéseit. A mentalizációs eltéréseket először az autista betegek körében fedezték fel, később a skizofréniában szenvedőknél, az utóbbi évtizedekben pedig a bipolárisoknál is. Erre a kognitív funkcióra gyakorlatilag minden pillanatban szükségünk van, hiszen folyamatosan interakcióban vagyunk másokkal. A mániás és depressziós fázisokban a mentalizációs zavar súlyosabb, de még a tünetmentes időszakokban is jelen van.
Az önök e téren végzett kutatása mely területekre összpontosított?
A kutatásunk arra irányult, hogy e zavar enyhébb formáit is azonosíthassuk. Ehhez egy új módszertant adaptáltunk egy novellaelemzési feladat segítségével, amit amerikai kutatók írtak le a kétezres években. A lényege, hogy a Valami véget ér című Hemingway-novellát kell elolvasniuk a pácienseknek. A történet egy párkapcsolati szakításról szól, és ahogy a szerző más műveire, úgy erre is jellemző, hogy kissé ködös helyzetet teremt. A tesztben felmérjük, hogy az olvasó mennyire értette meg, mi történik a szereplők tudatában, mire gondolhatnak, mit miért mondanak, milyen háttértényezői lehetnek az elválásuknak. Amikor 2020-ban skizofrén betegekkel végeztük el ezt a vizsgálatot, azt találtuk, hogy pontosan méri a meglévő mentalizációs zavart, és elkülöníti a normál kontrollszemélyek mentalizációjától. 2024-ben, a tünetmentes állapotban lévő bipoláris betegeknél szintén erre az eredményre jutottunk. A teszt rendkívül finom különbségek azonosítására is alkalmas, mert nem létezik benne az úgynevezett plafoneffektus, tehát a normál populáció tagjai sem oldják meg száz százalékig tökéletesen.
A teljes beszélgetés itt olvasható.
RRF-2.3.1-21-2022-00011
